Elsőként Alexandre Dumas: Monte-Cristo grófja c. könyvet kezdtem el olvasni, de annyira tömör volt az első kötet, hogy ott abbahagytam, és félretettem a következő kettőt a későbbiekre. Most sikerült végigértem a közel 1500 oldalon és alig várom, hogy megnézzem filmben is. (Valamiért ha valamit meg lehet nézni filmben is, akkor már a könyv első fejezete után az jár a fejemben, hogy meg kellene nézni, hogy a filmvásznon ezt hogy oldották meg. Most a Vadont olvasom, és annyira jó könyvben, hogy ellenállhatatlan vágyat érzek, hogy megnézzem, hogy alakítja Reese Witherspoon Cherylt.)
Korábban azt írtam, hogy nincsenek barokkos körmondatok a Monte-Cristo-ban, de ezt most felülírnám. Azért a végére elég sok számomra felesleges részlet és bonyolultan megfogalmazott mondat volt benne, de ennek ellenére élveztem az olvasást. Nagyon izgalmas a történet, ami egy körmönfont, éveken keresztül tartó és nagyon jól sikerült bosszút mutat be.
Ajánlom mindenkinek elolvasásra, aki szereti a kalandot, a történelmet, a cselszövést, az izgalmakat. Főleg azoknak, akik szeretik, ha a fordulatokban is fordulatok vannak. :)
Azt is átértékeltem, hogy elolvassak-e másik trilógiát, vagy beszámolhatom ezt is. Arra jutottam, hogy beleszámolom az 52-be, hiszen ez is az idei olvasott könyvek között van és ha három kötet, ha nem, mégis csak 1500 oldal került elolvasásra, ne pazaroljuk el. :)
A bonyolult mondatok mellett nagyon szépen ír Dumas, szép képeket fest le. Az egyik kedvenc hasonlatom a könyvből:
"Valami akadémikus azt mondaná, hogy az ilyen előkelő estélyek olyanok, mint egy nagy virágbokréta, amely magához vonzza a csapongó pillangókat, a falánk méheket és a zümmögő darazsakat."
További véleményemet a könyvről ITT olvashatod.
Jelenlegi állás: 10/52 (Azt hiszem, nekem éppen 2 év kellene, hogy kipipáljam mind az 52 könyvet... :) )
Szép napot/estét!
N.
