#3 Amit a borítója alapján választottam: A Párválasztó (+ A szürke 50 árnyalata mini kritika)

Választásom harmadikként egy olyan könyvre esett, amit mióta megvettem, elővettem csak azért is, hogy nézegessem a borítóját, és alig vártam már, hogy elkezdjem olvasni. Vizuális típus vagyok egyébként is, imádok szép képeket nézegetni, de ez a borító... Úristen... Gyönyörű az a ruha, de az összes kötet borítóján ilyen gyönyörűségek vannak... Kell mindegyik! :) Rögtön megvettem az első két kötetet, egyrészt mert csupa jót hallottam róla, így bíztam benne, hogy szuper lesz, másrészt pedig egy ilyen szép borítójú könyvet mindenképpen szeretnék a saját könyvtáramban látni. (Meg volt egy 1000 Ft-os Libri kuponom, amit sürgősen fel kellett használnom... :P ) Azt már most leszögezném, hogy nem is kell sok, hogy a harmadik része is ott csücsüljön a polcomon! (És nagyon szeretném a ráadás kötetet is, amit ehhez írt az írónő.)

Na, de hogy miről is van szó: Keira Cass - A Párválasztó (The Selection).

Forrás: http://media-addict.hu/wp-content/uploads/2014/05/audre-selection-587x287.png

A történet egy szerelmi háromszögről szól egy különös világban, ami már a negyedik világháborút is túlélte. Főszereplője egy fiatal lány egy alsóbb kasztból, aki - gondolom nem árulok el ezzel nagy titkot - bekerül a Párválasztóba, és gyökerestül megváltozik az élete. Nem tudja, hogy mit, de legfőképpen, hogy kit akar: élete első szerelmét vagy a jövendőbeli herceget. A sztori nagyon izgalmas, szinte letehetetlen. Már a második részét is kiolvastam, 1-1 hétbe telt a két könyv, és ha meglenne a harmadik, már annak a betűit falnám éppen. Azonban a történet nem csak szerelemről szól, hanem találhatunk benne barátságról, jövőbeli történelemről, politikáról, titkokról szóló szálakat is. Csak ajánlani tudom!

Nagyon könnyű olvasmány, mert teljesen magába szippant és már-már te is ott tartasz olvasás közben, hogy szeretnél egy randevúra menni a herceggel, csak hogy ilyen szép mondatokat suttogjon a füledbe. Hitetlenül romantikus sztori, de mégis benne van egy makacs lány bája is, ami mindig megbolygatja a harmóniát.

Egyik kedvenc részem a második részből van:

"Hogy lehet, hogy apa mindig tudja, mit mondjon? Hirtelen annyira szerettem volna, ha valaki úgy rendezi el az égen a csillagokat, hogy az ő szavait lehessen kibetűzni belőlük. Annyira vágytam, hogy ott álljanak, hatalmas, ragyogó betűkből kirakva, hogy mindig láthassam őket, amikor kilátástalannak érzem a helyzetemet. Szeretlek... És nagyon, de nagyon büszke vagyok rád."

Ismét egy olyan könyv a Monte-Cristo és a Május Manhattanben után, amit csak ajánlani tudok minden romantikus, cselekményes, izgalmas könyvet kedvelőnek. Biztos vagyok benne, hogy még elő fogom venni ezeket a köteteket. :)

Jelenleg 4 könyvnél tartok, amiből 3-at számolhatok bele az 52-es listába. Van egy olyan érzésem, hogy nem lesz meg minden, de kitűztem magamnak egy 25-ös célt. Ha azt sikerül teljesítenem, már akkor is elégedett leszek. (Maximum a maradékot befejezem jövőre.) Pláne, hogy most itt van ez a nagy A szürke 50 árnyalata őrület... Az első könyvet már régebben olvastam és tetszett, de azért annyira nem, hogy megőrüljek azért, hogy megnézzem a filmet, pláne nem moziban. (Bár ez a nagy felhajtás körülötte, amit csináltak, már nagyon felcsigázott.) Végül a párom mégis elvitt rá meglepetés gyanánt (annyira jól csinálta, hogy csak a trailerek alatt jöttem rá, hogy nem a Mesterlövészt fogjuk megnézni), és végülis én pont ennyit vártam a filmtől. A felvételek művésziek, a csaj jobban illik a szerepbe, mint a pasi, és vannak röhejes mondatok, de azért megnevettetett, szórakoztatott. A kedvenc filmem azért nem ez lesz. :) Szóval most ennek a második kötetét kezdtem el, de 100 oldal után azt kell, hogy mondjam, több izgalomra számítottam a sztori terén, és nem igazán jött be. Egy második résznél már nem kielégítő szerintem, ha csak állandóan az ágyat célozzák meg. Felét kihagyhatta volna ezeknek a románcoknak, és akkor a könyv sem lett volna ilyen vastag és talán olvasmányosabb is lenne. Szóval ezzel nem vagyok elégedett, a harmadik részét nem hinném, hogy el fogom olvasni.

Nos, ráadást is kaptatok a Párválasztó mellé egy mini film- és könyvkritika formájában. :) Ezzel búcsúzom.

Olvasni jó!

N.

2 - Középsikolások ,,mindennapjai,,

Könyv: Becca Fitzpatrick: Csitt, Csitt

Leírás részlet:

EGY SZENT ESKÜ
EGY BUKOTT ANGYAL
EGY TILTOTT SZERELEM

Témakeresés

Talán ez a téma a ,,középiskolai környezet,, volt az egyik ami lelombozott és nem azért mert nehezen találtam rá könyvet, hanem egyszerűen nem éreztem úgy, hogy én most újra középiskolásokról akarnék olvasni. Régen jó pár könyvet és sorozatot néztem, ami középiskolában játszódott, ezért úgy éreztem, hogy ez számomra lerágott csont, fiatal felnőttként. Annyiban más volt ez a könyv, hogy a sulis életet keverték a misztikummal, ezért adtam neki egy esélyt.

A goodreads oldalon kerestem általában a könyveket a témákhoz, ezt is ott találtam: Középiskolás könyvek listája. A listában szerepelt a Twilight, Evermore, amiket olvastam már, ezért kiestek.
A csitt, csitt-nek magas volt az értékelése és jó kritikákat kapott, ezért ezt választottam.

Vélemény

Kinek ajánlom: Ez egy húzós kérdés :D. Annak ajánlom (vagy inkább annak se), aki még fiatal és nem olvasott túl sok ilyen történetet és nem elfogult  a Twiligh-tal kapcsolatban, mert rengeteg párhuzamot lehet vonni a két történet között, ami engem zavart, pedig nem vagyok nagy Twilight fan. Erre csak egy példa: epic-nek szánt hős szerelmesek találkozása szintén biológia órán történik a Csitt, csitt-ben, ahogy a Twilight-ban is. Nem bírok megállni egy példánál :D, van itt még gondolatolvasás is, sőt gondolatátvitel és földöntúli szépség, hogy többet már ne is említsek.

Kinek nem ajánlom: Akiket zavar a nem túl kidolgozott szereplői jellemek, irreális reakciók és irreális barátságok, szerelmi kapcsolatok.

Részletezés: 

A könyv szinte minden sorában azt éreztem, hogy a történet nincs végiggondolva, kidolgozva, ami engem nagyon zavart. Később utánaolvasva lehet megtaláltam ennek a lehetséges okát: az írónőnek ez volt az első könyve. (vagy rossz a fordítás vagy velem van a baj)

Nem mondom, végig olvastam, de soha nem gondoltam, hogy bárcsak hosszabb lenne a könyv és valahogy a folytatás gondolata se érdekelt, így nem biztos, hogy valaha elolvasom a folytatását.
Annak nagyon örülök, hogy szépen lezárták a könyvet így nem érzek késztetést tovább olvasni, megtudni, hogy ezek után még mi történhet velük.

A kedvencem a hibák között az, amikor egy jelenet közepén vagyunk, leírja az eseményeket, hogy most kint vannak a ház előtt, sok-sok monológ és hirtelen már bent vagyunk és valakinek a kezében már kés van, és én ilyenkor úgy érzem, hogy vajon elaludtam részleteket? Csak mert az én fejemben még mindig kint voltak és zavaró volt rájönni, hogy az egész beszélgetés a fejemben máshogy zajlott, mint kellett volna. (ez a csapongás az egész könyvben felfedezhető)

Ezenkívül nagy csalódás még a főszereplő életre szóló ,,lelkitársas,, barátsága. Ha valakit bajba sodrok, de halálosan és nem kell, hogy a legjobb barátnőm legyen, azért csak van annyi tisztesség bennem, hogy rákoncentrálok és nem egy csók jelenetre egy mosdóban :/

Nagy csalódás még ezenkívül a könyv rejtély része is (bár nem azért mert könnyen kitalálható volt), csak annyi szerencsétlenséget vittek a dologba és olyannyira sok bonyolultságot, hogy amikor a hősnőnek kellett azt gondolnia, hogy megbolondult, igazából már én is azt gondoltam, hogy megbolondultam, hogy még mindig olvasom ezt a könyvet. Egyik furcsaság váltotta a másikat, mindegyik lezáratlanul.

Összegezve: Túl amerikai, túl értelmetlen. Számomra túl együgyű szereplők, értelmetlen cselekedetekkel, nem törődöm szülőkkel és egyéb szereplőkkel.


Két pozitívum, hogy ne csak negatív Kapitány legyek.

1. Volt pár poén, ami kicsit kárpótolt a nem túl szimpatikus szereplőkért és értelmetlenségekért.
   
   ,,Mondd meg neki, hogy van ez az új klub, úgy hívják civilizáció, és nektek is csatlakoznotok kéne.,,
    
2.  Egy dolgot elismerek, ha nem is tetszett a könyv, de a végére érdekelt, hogy mi lesz a VÉGE. Nem csalódtam, megfelelő volt a zárása és nem volt tüske bennem.

A sok pozitív kritika után, amiket olvastam, úgy érzem bennem van a hiba, hogy felejthető, sőt időpazarló könyvként ítélem meg a csitt, csitt-et.

Jelenlegi állás:  2/52

• set in High-School (36)

Következő: Stephen King: Joyland ( nagy reményekkel :) )

#2 Amit Anyukám ajánlott: Május Manhattanben

Második könyvem Claire Kennethtől a Május Manhattanben című kötet, amit Anyukám ajánlására olvastam el. A polcán rengeteg példány sorakozik az írónő műveiből, és annyit már most elárulhatok, hogy mindegyik felkerült a könyvlistámra.

Claire Kenneth (eredeti nevén Kölcsey Kende Klára) magyar származású írónő, ami felkeltette érdeklődésemet, így utánaolvastam életének. Érdekes volt tapasztalni, hogy bizonyos mozzanatok feltűntek a könyvben is. Ilyen például, hogy rizsföldeken kellett dolgozniuk férjével, vagy hogy emigráltak Amerikába. Amire felkaptam a fejem, hogy Claire Balatonalmádiban szépségversenyt nyert, és személyesen ismerte Marilyn Monroe-t és Greta Garbo-t is. Feltételezem ez utóbbi annak köszönhető, hogy Amerikában modellként dolgozott. Ráadásul könyvei megtalálhatóak Erzsébet angol királynő magánkönyvtárában is.

Stílusa kicsit furcsa lehet elsőre, mert nagyon sok szót angolul használ a szövegben, ott is, ahol nem lenne indokolt. (Nincs arra utaló információ a könyvben, hogy ezt bárki lefordította volna, így elképzelhető, hogy eredetileg így írta meg.) Ha ezt el tudod nézni neki, akkor nagyon fog tetszeni az írása, mert könnyed, gördülékeny, hétköznapi, könnyű olvasni. Ennek köszönhetően egy hét alatt végeztem vele (pedig csak reggelente van időm olvasni, amíg beérek a munkahelyemre ~25 perc).

Stílusáról egy remek összegzés olvastam a Kultúrpart oldalán:

"Claire Kenneth könyvei romantikus regények, az 50-es évek stílusában. Femme Fatale-k, grófok és cselédek, intrika, szerelem, gyilkosság, bosszú és megbocsátás és mindezek felett a magyar történelem szomorú évei. Az orosz megszállás, a gulág, a kilakoltatások, a megszégyenítés. Majd az emigráció, a letelepedés, az újrakezdés. S mindez élvezetesen, régies stílusban íródva. Kicsit hihetetlen, kicsit szirupos, de mindig Claire Kenneth-es. Vagy megérint és szereted, mert tudod, az akkori emberek valóban így éltek, így gondolkodtak, vagy elutasítod a stílusát."

A könyv története érdekes, izgalmas, tele van olyan fordulatokkal, amire nem is számítasz. (Bár ilyenkor mindig eszembe jut társszerző barátnőm, Niki, aki mindig mindent kitalál előre. Úgyhogy erről ő tudna hitelesen nyilatkozni.) Az esemény egyszerre több szálon fut. Persze, ahogy ez lenni szokott, ezek összefonódnak és egy szép, kerek sztori bontakozik ki belőle. Az írónő két fő szálon vezet minket végig: az egyik Cynthia, egy gyönyörű és gazdag asszony életét mutatja be,  a másik Kertay Tibor, egy jóképű magyar férfi sorsának alakulását kíséri végig, aki Amerikába menekült az 1950-es években. Ebben a történetben nyer igazán értelmet a hányattatott sors kifejezés. Olyan vékony kis könyv, mégis mennyi fordulat, mennyi fájdalom és mennyi meglepetés. Én élveztem minden betűjét. Végre nem a megszokott 'lávsztori', hanem egy csavaros eseménysorozat, ahol minden szereplőt képes vagy megszeretni és a végén már mindenkinek drukkolsz. (Egyébként kicsit úgy érzem, hogy Claire a szépség megszállottja volt. A legtöbb szereplőt a könyvben kiemelkedően szépnek tünteti fel, mintha ezzel akarná ellensúlyozni a sok rosszat, ami velük történik.)

Természetesen, amilyen a formám, már a borító belsejét megvizsgálva kiderült, hogy ez egy trilógia, ráadásul a második része. Az első a Neonfény a Nílus felett, a harmadik pedig a Holdfény Hawaiiban. Belső késztetést érzek, hogy elolvassam mindegyiket. És most már biztossá vált, hogy Anyukámmal határozottan megegyezik a könyves ízlésünk. (Neki köszönhetem a Fejős Éva mániámat is.)

Ahogy ezt befejeztem, azonnal nekiálltam a következő könyvnek, ami - nem meglepő módon - egy újabb trilógia. Ezt is egy hét alatt felfaltam és már a második részét olvasom. Nemsokára jön arról is a beszámoló. Újabb szerelem. :) Nem hinném, hogy az 52 meglesz, de már így is nyertem ezzel: olyan könyveket vettem a kezembe, amit amúgy nem terveztem és mindegyik remek választás volt. Ráadásul visszataláltam az olvasós énemhez, ami úgy hiányzott. :)

Sok-sok olvasós napot kívánok Nektek is! :)

N.