Második könyvem Claire Kennethtől a Május Manhattanben című kötet, amit Anyukám ajánlására olvastam el. A polcán rengeteg példány sorakozik az írónő műveiből, és annyit már most elárulhatok, hogy mindegyik felkerült a könyvlistámra.
Claire Kenneth (eredeti nevén Kölcsey Kende Klára) magyar származású írónő, ami felkeltette érdeklődésemet, így utánaolvastam életének. Érdekes volt tapasztalni, hogy bizonyos mozzanatok feltűntek a könyvben is. Ilyen például, hogy rizsföldeken kellett dolgozniuk férjével, vagy hogy emigráltak Amerikába. Amire felkaptam a fejem, hogy Claire Balatonalmádiban szépségversenyt nyert, és személyesen ismerte Marilyn Monroe-t és Greta Garbo-t is. Feltételezem ez utóbbi annak köszönhető, hogy Amerikában modellként dolgozott. Ráadásul könyvei megtalálhatóak Erzsébet angol királynő magánkönyvtárában is.
Stílusa kicsit furcsa lehet elsőre, mert nagyon sok szót angolul használ a szövegben, ott is, ahol nem lenne indokolt. (Nincs arra utaló információ a könyvben, hogy ezt bárki lefordította volna, így elképzelhető, hogy eredetileg így írta meg.) Ha ezt el tudod nézni neki, akkor nagyon fog tetszeni az írása, mert könnyed, gördülékeny, hétköznapi, könnyű olvasni. Ennek köszönhetően egy hét alatt végeztem vele (pedig csak reggelente van időm olvasni, amíg beérek a munkahelyemre ~25 perc).
Stílusáról egy remek összegzés olvastam a Kultúrpart oldalán:
"Claire Kenneth könyvei romantikus regények, az 50-es évek stílusában. Femme Fatale-k, grófok és cselédek, intrika, szerelem, gyilkosság, bosszú és megbocsátás és mindezek felett a magyar történelem szomorú évei. Az orosz megszállás, a gulág, a kilakoltatások, a megszégyenítés. Majd az emigráció, a letelepedés, az újrakezdés. S mindez élvezetesen, régies stílusban íródva. Kicsit hihetetlen, kicsit szirupos, de mindig Claire Kenneth-es. Vagy megérint és szereted, mert tudod, az akkori emberek valóban így éltek, így gondolkodtak, vagy elutasítod a stílusát."
A könyv története érdekes, izgalmas, tele van olyan fordulatokkal, amire nem is számítasz. (Bár ilyenkor mindig eszembe jut társszerző barátnőm, Niki, aki mindig mindent kitalál előre. Úgyhogy erről ő tudna hitelesen nyilatkozni.) Az esemény egyszerre több szálon fut. Persze, ahogy ez lenni szokott, ezek összefonódnak és egy szép, kerek sztori bontakozik ki belőle. Az írónő két fő szálon vezet minket végig: az egyik Cynthia, egy gyönyörű és gazdag asszony életét mutatja be, a másik Kertay Tibor, egy jóképű magyar férfi sorsának alakulását kíséri végig, aki Amerikába menekült az 1950-es években. Ebben a történetben nyer igazán értelmet a hányattatott sors kifejezés. Olyan vékony kis könyv, mégis mennyi fordulat, mennyi fájdalom és mennyi meglepetés. Én élveztem minden betűjét. Végre nem a megszokott 'lávsztori', hanem egy csavaros eseménysorozat, ahol minden szereplőt képes vagy megszeretni és a végén már mindenkinek drukkolsz. (Egyébként kicsit úgy érzem, hogy Claire a szépség megszállottja volt. A legtöbb szereplőt a könyvben kiemelkedően szépnek tünteti fel, mintha ezzel akarná ellensúlyozni a sok rosszat, ami velük történik.)
Természetesen, amilyen a formám, már a borító belsejét megvizsgálva kiderült, hogy ez egy trilógia, ráadásul a második része. Az első a Neonfény a Nílus felett, a harmadik pedig a Holdfény Hawaiiban. Belső késztetést érzek, hogy elolvassam mindegyiket. És most már biztossá vált, hogy Anyukámmal határozottan megegyezik a könyves ízlésünk. (Neki köszönhetem a Fejős Éva mániámat is.)
Ahogy ezt befejeztem, azonnal nekiálltam a következő könyvnek, ami - nem meglepő módon - egy újabb trilógia. Ezt is egy hét alatt felfaltam és már a második részét olvasom. Nemsokára jön arról is a beszámoló. Újabb szerelem. :) Nem hinném, hogy az 52 meglesz, de már így is nyertem ezzel: olyan könyveket vettem a kezembe, amit amúgy nem terveztem és mindegyik remek választás volt. Ráadásul visszataláltam az olvasós énemhez, ami úgy hiányzott. :)
Sok-sok olvasós napot kívánok Nektek is! :)
N.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése